Teszt: Harley-Davidson Softail Delux

SOFTAIL! DE LUXE!

Az idei Softail Deluxe-szal a Harley törekvése: ötvözni a klasszikus megjelenést és a modernebb technikát

Szöveg és kép: Mező János

   Mint arról múlt számunkban már írtunk, a Harley-Davidson 1984-ben két új dolgot mutatott be: a Shovelheadet leváltó Evolution blokkot és a Softail vázat. És bár azóta már más erőforrás hajtja az amerikai álmokat, a Softail váz ma is adott, és ma is a klasszikus jelleghez való ragaszkodás egyik legkifejezőbb eszköze a Harley kelléktárában. A cég továbbra is nagy hangsúlyt fektet arra, hogy kinyilvánítsa a múlthoz való ragaszkodást. A Softail Delux e törekvés egyik legújabb eszköze. Minden elemében igyekszik a figyelmet a múltra irányítani, miközben a korszerű vívmányokat finom arányérzékkel adagolja. Első ránézésre azt is mondhatnánk, hogy mi ebben a különös, hisz ez csak egy kicsit másképpen festett Heritage. És igazán nem is tévednénk sokat, de a Harleyt pont az apró részletek különbözősége teszi évről évre újjá és mássá. Mondtam: első ránézésre… de már a másodikra nem ez jut róla eszünkbe, hanem az, hogy hűűű, de klasszikus! Ezt az érzést leginkább a fények és színek játékának köszönheti a gép: a kétszínű, hagyományos osztású fényezés már kiváltja nosztalgikus érzéseinket, amit a fehér oldalfalú abroncsok csak fokoznak.

	A felső villahídból gyönyörűen szabott és csodásan krómozott kormánykiemelő tűnik elő, az ezeket lezáró két bilincs egyetlen egységet képez, rajtuk szintén a cégnév olvasható
	Az első kerékagy jobb oldalának krómozott lencséje mintha kisméretű dobfék lenne

   Lássuk csak: két darab 16 colos kerék, ezek megvannak, mindkettő 40 küllős, fűzött felni, rajtuk csodás, vakítóan ragyogó, fehér oldalfalú abroncsok, rajtuk széles, szögletes, közel a kerék felét betakaró sárvédő. Mint említettem, ezeknek a sárvédőknek kétszínű fényezése kölcsönzi a retro hatás felét. Két darab burkolt, vaskos teleszkópszár, ez is megvan. A két pótfényszóró és a központi lámpatest megvan, de a bordázott üveg már hiányzik, az izzók sima, tiszta üveg mögül tekintenek az útra. A reflektorizzó előtt pedig tízforintos nagyságú fekete Harley-embléma díszeleg. Egyébként a gyár senkit nem hagy kétségek között hánykolódni, milyen motort is lát. Erről egyértelműen informálja a kormánykiemelőn, a tankon, és az első sárvédőn látható Harley-Davidson-embléma, és hogy ezen belül hová soroljuk a gépet, arról a szintén az első sárvédőn lévő Deluxe felirat tájékoztat minket. Hagyományosan a két félből álló tankba építették bele a műszerfalat. Ha már a tanknál járunk, vétessék fel a listára az újratervezett, domborított Harleyfelirat is, amely úgy díszeleg a tank két oldalán, mint valami veterán érdemérem. Következő tételünk az ülés. Ránézésre akár lengőnyereg is lehetne. Formája kagylós, két oldalán szövött bőrbetét, a peremén pedig fonott bőrszegély. Nagyon gusztusos munka, beleülve még jobban érezhető kagylós formája. Nem kényelmetlen, de amolyan férfiasan adja a komfortot, egyáltalán nem az a süppedős bőrfotelfajta. A hátsó ülés azonban brutál kemény, igazi párszelektáló típus. Aki ezen hosszú távon kibírja, azzal túlzott igényei miatt nem lesz problémánk egy túrán sem. Az első ülés mögött félkörben ívelődő krómozott kapaszkodó segíthet minket utasunk megtartásában, ez is ismerős már valahonnan. És egy ajándék a gyártól: formás kis csomagtartó díszeleg alapfelszerelésként a Deluxe utasa mögött. Figyeljük meg, hogy a hátsó sárvédő klasszikus ívvel a keréktengely vonaláig lehúzódik, ennél nagyobb ívet talán csak az Indian engedett meg magának, hogy annak újkori követőjéről, a Drifterről ne beszéljek. Kipufogója 1 az 1-ben rendszerű shotgun cső, ezúttal elrejtett, és az álcázás kedvéért feketére festett összekötő interferenciacsővel. Utolsó tételünk következik: lábtartó trepnik. Karcsúbbak, mint a korábbi modelleken megszokott volt, és annak ellenére, hogy a Deluxe nem sportgép, hiányoljuk róla a koptatólemezeket.

	Egy kis időutazás, amint a motor mögé kerülve szemügyre vesszük a hátsó lámpát. Tombstone vagyis sírkő formájú
	Bocsánat, de nekem az egykori nagy rivális, az Indian is eszembe jut az ülésről

   Na de ejtsünk pár szót arról is, milyen érzés egy ilyen csillogó-villógó gépen ülni. Azt hiszem, abban még a márka legdühödtebb ellenzői is egyetértenek velem, hogy a feeling-teremtéshez nem sokan értenek a Harleynál jobban. A feeling összetett dolog. Adja a motor kinézete, üléspozíciója és menettulajdonsága. Üléspozíciójától azonnal valami végtelenbe nyúló úton érzi magát az ember, ahol alapjárathoz közeli fordulatszámtartományban, ötödikben falja a kilométereket, és élvezi a tájat. Lába enyhén hajlítva a széles trepniken, keze lazán markolja a felé nyúló kormányt, a talaj nem sokkal feneke alatt suhan el. És áthatja a motorost, hogy valami nagyon szép dolgot birtokol. Erről meg is győzik a folyamatosan tapasztalható, irig, vagy kíváncsiskodó pillantások. Ez a motor egy esztétikai élmény. Menettulajdonságairól annyit, hogy nem különbözik az újabb Twin Cam Softailektől, az állítást nélkülöző rugóstagok egész jól elboldogulnak még a városi utak egyenetlenségeivel is különösebb lengedezés nélkül. Cirkálásra kifejezetten alkalmasak. Ami kellemetlen meglepetés, pontosabban nem is meglepetés, az az EU-normák oltárán feláldozott legendás hang. A motor beindításakor csak elszomorítóan halk surrogások, mechanikus zörejek hallatszanak. Hová lett a híres, messze hangzó "potato-potato-potato", amire még nagyothalló-készülékes nagypapák is felkapták fejüket? A hangzás kialakítása már mindenkinek bátorságának és igényének függvénye, de ez bizony így szabályos. Ami viszont kellemes dolog, az a befecskendezéses blokk kifejezetten spontán gázreakciója. A gázmarkolat rácsavarására nem ránt, de azonnal veszi a lapot, és ahogy az a hosszú löketű nyomatékgyáraknál szokás, imponáló vehemenciával lódul meg a Deluxe már legalulról. Rezgésekből a két kiegyensúlyozó-tengelynek köszönhetően nem sok jön át a mereven rögzített blokk ellenére.

   Vagyis itt szembesülünk azzal, amit a Harley maga is állít: ötvözi a korszerű technikát és a klasszikus megjelenést. Ezúttal még inkább, mint eddig!