Egy rendkívüli ember: Soichiro Honda

Soichiro Honda rendkívül különleges ember volt: egyszerre kreatív álmodozó és józan paraszti ésszel gondolkodó mérnök. Egy sokszínű non-konformista, aki néha nagyon makacs tudott lenni, de mindig humánus és odafigyelő emberként viselkedett. 1906 novemberében szüleletett Komyo-ban, nem messze Hamamatsu-tól, egy kovács legidősebb fiaként. A legkülönbözőbb gépek iránti érdeklődését kiélhette apja kis műhelyében, ahol besegített a kerékpár szereléseknél.

Nyolcéves korában életében először megpillantott egy autót és ez az élmény beindította élénk képzeletét, melynek hatására ifjú korában versenyautókat kezdett építeni. Ez a korszak 1936-ban ért véget, amikor egy súlyos, de szerencsés végkimenetelű balesetet szenvedett egy versenyautóval. A következő évben megalapított egy dugattyúgyűrű gyártó műhelyt, és tanulmányozni kezdte a fémkohászatot válaszul azokra a technikai hiányosságokra, melyeket tapasztalt.

A II. világháború kezdetekor Soichiro eladta üzletét, majd a következő egy évet a szórakozásnak és a társasági életnek szentelte. Ezután 1946-ban megalapította a Honda Technikai Kutatási Központot, amely grandiózus nevét meghazudtolva csak egy egyszerű faviskó volt. A háború sújtotta Japánban látva maga körül az egyszerű szállító eszközök kétségbeejtő szükségét, leleményes megoldás pattant ki az agyából. Vásárolt 500 darab feleslegessé vált benzinmotort, melyek eredetileg katonai rádiókat működtettek. Soichiro maga köré gyűjtött néhány embert, akik segítették őt ezeknek a motoroknak a kerékpárokra való szerelésében.

Honda saját termékeket kezdett előállítani, majd 1948-ban megalapította a Honda
Motor Co.-t. Az 50-es évek alatt az alapító kreatív vénája ihlette innovatív fejlesztéseknek köszönhetően a vállalat lélegzetelállítóan rövid idő alatt a világ vezető motorkerékpár gyártójává vált.


Amikor Soichiro az 1954-es Man-szigeti TT-re látogatva először járt Európában, a látottaktól lenyűgözve célul tűzte ki a verseny megnyerését. Tudta, hogy ez nagy lehetőséget jelenthet a Honda számára. Honda, akit emberei kedvesen csak „Oyaji”-nak („Apa”) szólítottak, inspirálta embereit, hogy használják képzelőerejüket, és tegyék meg a tőlük telhető legjobbat. Megbízott embereiben, lehetőséget teremtett a fiataloknak és teljes szabadságot adott kreativitásuknak.

Hitte, hogy az embereknek kiválóságuk alapján kell előre jutniuk, nem pedig a rokoni kapcsolat jogán. Mr. Honda visszautasította, hogy rokonokat ültessen vezető pozíciókba, és amikor 1973-ban nyugdíjba vonult, a vállalat irányítását szakértő kézben helyezte el. Kiyoshi Kawashima lett a vállalat irányítója. Soichiro visszavonulása után elkötelezte magát a Honda Alapítvány mellet, megpróbálva egyensúlyt teremteni a technológia és a környezetvédelem között. 1991-ben halt meg úgy, hogy több, mint fél évszázadon keresztül valóra válthatta álmait.