Vespa történet
.

A Vespa születése 1946-ra nyúlik vissza, akkor került ki az első "darázs" a Piaggio cég gyárából. A történet azonban korábban és egészen máshogy kezdődött.

Az 1884-ben Rinaldo Piaggio által alapított Piaggio vállalat kezdetben luxus tengerjáró hajók kabinjának berendezéseihez szállított első osztályú faanyagot. A század végén már a vasúti kerekek készítésével, majd az első világháború alatt tengeralattjáró felderítésére és megsemmisítésére alkalmas motoros hajók, később pedig repülőgépmotorok és helikopter propellerek gyártásával bővült a cég tevékenységi köre. Az első világháború évtizedekre meghatározó változást hozott a vállalat életébe: repülőgépeket és hidroplánokat kezdett gyártani. A genovai üzem mellett 1917-ben Pisában, négy évvel később pedig Pontederában nyitottak gyárat.

A második világháborúban nagy veszteség érte a Piaggio vállalatot, a pisai és pontederai repülőüzemeket ugyanis a szövetségesek szinte a földdel tették egyenlővé. Az alapító tag fiának, Enrico Piaggionak volt a feladata ezeknek az üzemeknek a helyreállítása. Ötlete nyomán, amely a gazdasági helyzetet és a társadalmi szempontokat vette figyelembe, megalkották az olcsó tömegcikknek szánt Vespát. A könnyű és gyors mozgást biztosító közlekedési eszköz gyártása a lehető legjobbkor kezdődött, hiszen a járműállomány a háború során szinte teljes egészében odaveszett.

A biellai gyárban Renzo Spolti tervezett 1943-1944 között egy motort (MP 5-ként ismert), amelyet furcsa alakja miatt a dolgozók Paperino-nak (gúnár) neveztek el, Enrico Piaggionak azonban nem nyerte el a tetszését. Enrico ezért 1945-ben megbízta Corradino D'Ascanio mérnököt (aki 1934-től volt a gyárnál, és az ő tervei alapján készült el az első modern helikopter is), hogy tervezze újra a kétkerekűt.Mivel D'Ascanio nem szerette a motorokat, kényelmetlennek és alaktalannak tartotta azokat, amelyeken nehéz kereket cserélni, ráadásul gyakran bepiszkolják az emberek ruháit. A mérnök hasznosította a légi járművek tervezése terén szerzett tapasztalatait, és egy olyan robogót tervezett, amelynek karosszériája és kormánya a repülőgépekére emlékeztetett: a 98 cm3-es robogón a sebességváltó kar a kormányra került, a motor pedig a hátsó kerékhez, a robogó elejére nem teleszkópvillát tervezett, hanem a repülőgépgyártásban használatos levegőkaros kormányoszlopot, amely megkönnyítette a kerékcserét, a karosszéria pedig megvédte a vezetőt a piszoktól. A vezetési pozíciót úgy tervezte meg, hogy kényelmesen és biztonságosan üljön a sofőr.

Egy év múlva, 1946 áprilisában 15 darab, Vespa (darázs) névre keresztelt példány gördült ki a Piaggio pontederai üzeméből. A nevet Enricótól kapta, akit az első robogó egy darázsra emlékeztetett. Amikor bemutatták, az emberek többsége kíváncsian, és érdeklődve fogadta, bár szkeptikusak is voltak jó néhányan, akik nem hittek a robogó jövőjében. A Vespa azonban nem várt sikert aratott. Az értékesítést a Lancia kereskedelmi láncán keresztül kezdték meg, és a 60 km/h sebességre is képes robogóból 2484 darabot adtak el.

Sikere óriási volt, és miután az első évben legyártott 2000 darab kevésnek bizonyult, a nagyarányú kereslet miatt 1949-ben 35 ezer darabot, 1950-ben pedig már 60 ezret készítettek belőle.
A második világháború után újra talpra álló Olaszországot a Vespával motorizálták, és a Piaggio látta el robogóval az egész országot. Az első tíz évben egymillió Vespát gyártottak (1956-ban ünnepelték az egy milliomodik darabot), amely az ötvenes évek közepére már világszerte az egyik legkelendőbb közlekedési eszközzé vált, és több országban, mint például Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Nagy-Britanniában, Belgiumban, Brazíliában, Indonéziában és Indiában is gyártották.

A világon az olasz stílus és elegancia egyik szimbóluma lett különlegesen nagy mértékű elterjedtségének is köszönhetően, amelyet a mára a 16 milliót meghaladó legyártott példányszám is bizonyít.

Sikertörténet

A külföldi piacok is érdeklődve figyelték a robogó megszületését, a közönség és a sajtó is kifejezte csodálatát. A The Times úgy írt róla, mint a "római harci szekér óta nem látott eredeti olasz termék". Enrico Piaggio a külföldi eladásokat világszerte kialakított szervizhálózattal is segítette, 1953-ra már több mint 10.000 Piaggio szervizállomás volt a világon, Amerikát és Ázsiát is beleértve. Figyelme a Vespa Klubok alapítására és elterjedésére is kiterjedt: az 1949-ben alakult olasz klubot 1952-ben az európai követte, a tagok létszáma világszinten meghaladta az 50.000-t, egy évre rá pedig az olaszországi klubok még ennél is több tagot számláltak.

Rendkívüli külföldi sikerét jellemzi, hogy az USA-ban miután 15 év után visszatért a piacra, - ahonnan egy 1985-ös kétütemű motorok károsanyag-kibocsátására vonatkozó új törvény miatt került ki, - rögtön akkora sikert aratott, hogy 20%-os piaci részt szakított ki magának. A Vespa azonban nem csak egy kereskedelmi jelenség volt, hanem egyben a robogó szinonimája is lett, és a külföldi sajtóban Olaszország a Vespa hazájaként szerepelt. Népszerűségében nagy szerepet játszhatott az is, hogy nem hasonlított a nagy, robosztus, zajos és kényelmetlen motorokhoz, hiszen már első ránézésre eleganciát sugárzott.

A Vespa sikerét az is jelzi, hogy dalok, irodalmi művek, reklámok és filmek örökítik meg világszerte 1946-os bemutatkozása óta. Az ötvenes években, amikor is mintegy 150 filmben tűnt fel, szinte nem készült film nélküle. Audrey Hepburn és Gregory Peck talán legemlékezetesebb robogózását a Római Vakáció című filmben sokan mások követték, mint például Marcello Mastroianni az Édes Élet-ben. John Steinbeck The Short Reign Of Pippin IV (IV. Pippin rövid uralkodása, 1957) c. könyvének a borítóján szerepelt, valamint többek között John Wayne-t, Natalie Woodot, Jean Paul Belmonot, Ursula Andresst, Henry Fondat, Stinget, Geraldine Chaplint, Antonio Banderast, Matt Damont fotózták rendszeresen robogózás közben. Szerepelt például Coca-Cola, IBM, American Express, Lexus és Samsonite reklám