Ha Bálint gazda motorokkal is foglalkozna, - és az oltás tudományát nem csak növényeken gyakorolná - biztosan büszke lenne egy soft chopper és egy sporttúra sikeres egyesítésére. A Honda közel húsz éve próbálkozott a motornemesítés eme formájával. Ebből született a VF 750-es motorblokk felhasználásával épített Magna, mely ötvözte a sporttúrás menetteljesítményeket a chopper-stílus kényelmes üléspozíciójával és lázadó formáival.

A stílus hazája vitathatatlanul Amerika, ahol a korabeli rebellisek a gyári motorokat vagányabbra faragva próbáltak kitűnni a rózsaszín amerikai álom társadalmából. A Honda Magna jófiúsabb, úgynevezett soft chopper stílusban épült, inkább a tehetősebb rétegek hétvégi játékszerének szerepét töltötte be. A Honda Super Magna kimondottan amerikai változat, tesztpéldányunk is az Egyesült Államokból került hazánkba.

Meglett kora ellenére szinte hibátlan állapotú és motorikusan is hozza a híres Honda minőséget, melyben nagy szerepet játszik az eddig megtett, alig 18 000 mérföld. Tagadhatatlanul van egy kis Harley Softail beütése, ez a hátsó telikerékben, a lépcsős ülésben és a felfelé kunkorodó (Bobtail) sárvédőben nyilvánul meg. Az összes hasonló stílusú motorkerékpár gyártásakor alap volt a V2-es, alsó fordulatszámokon nagy nyomatékkal dolgozó motorblokk, mely látványában is meghatározó.

Itt az első szembetűnő különcség: a Honda V4-es, vízhűtéses blokkot használt, mely keresztben helyezkedik el. Igyekeztek eltüntetni a vezetékek, hűtőcsövek, hűtő és egyéb kilógó alkatrészek halmazát, így látványnak sem rossz ez a rendhagyó megoldás. A másik Magna jellegzetesség a négy a négybe kipufogó rendszer, mely a hátsó képet erőteljesen meghatározza. Az amerikai változatnál ezek a kipufogók meredeken emelkednek az ég felé, akárcsak egy Mad Max filmben feltűnő motornál.

A VF 750 ős sportos mivoltára emlékeztet a motorblokk alatti kis műanyag idom. A légszűrőt mindkét oldalon krómozott takaróelemek rejtik, így a blokk polírozott alumínium alkatrészei mellett ez a kis króm is feldobja a motort. Az ülés alatt található alkatrészeket - elektronika, akkumulátor stb. - nagy műanyag idomok rejtik, ettől olyan jó kompakt az összkép.

Nem kimondottan illik ehhez a stílushoz a hátsó dupla, kerek lámpa, mely a Chevrolet Corvette-k, vagy a régi CBR 250-es Hondák hátsó lámpáit idézi. Az első lámpa hagyományos formájú, de a szimmetrikus világítótestet - hogy a műszaki előírásoknak megfeleljen - le kellett cserélni. Helyét egy Zsiguli lámpa vette át, az átalakítás tökéletesen sikerült. A műszerfalon feltűnő a nagy fordulatszámmérő műszer, szokatlan kiegészítő egy chopperen. Furcsa a sötétszürke, érdes felületű műszerfal ház, valahogy nem illik a polírozott alumínium és krómozott alkatrészek közé. A szokásos műszerek és visszajelzők mellett - vízhőmérséklet mérő helyett - egy külön visszajelző lámpa figyelmezteti a vezetőt, ha a hűtővíz túlmelegedne.

Az átalakítási láz csak részben változtatta meg ezt a példányt. A markolatok, villaszár védők, előretolt lábtartók, - melyek csak plusz lábtartók, a fék-, illetve a váltókart nem módosították - mellett csak a fényezés említendő az extrák listáján. Amerikában sok minden jót alkotnak, de sajnos nem mindig tökéletes a végeredmény, így ez a fényezés sem a jó ízlés megtestesítője.

Miután életre kel a négyhengeres motor, egyedi hangélményben lehet részünk. Mindegyik kipufogócsőhöz külön leömlő juttatja el az égésterméket, így a négy cső semmihez sem hasonlítható muzsikát produkál. A kuplung könnyen kezelhető, amit a hatfokozatú váltóról is el lehet mondani, mely könnyen kapcsolható és pontos.

A futóműre már nem igaz a könnyű kezelhetőség és a pontosság. Szűk kanyarokban, vagy megfordulásnál erősen kell tartani a kormányt, nehogy berántsa magát saját súlyánál fogva. Olyan érzés, mintha az első kerék külön életet élne. Pedig a közel 230 kg-os Magna viszonylag könnyűnek mondható. Tempós kanyarokban, jó minőségű úton jól dönthető, kellemesen irányítható a motor, azonban rossz minőségű útra érve teljesen megváltozik a helyzet. Hirtelen labilissá válik az első futómű és a vékony villaszárak nem bírják a kiképzést. Komoly koncentrálást igényel a stabilitás megtartása, mintha más is irányítaná mozdulatainkat. A túl puhára hangolt hátsó rugóstagok utas nélkül is könnyen felütnek.

Az ülés és az üléspozíció kényelmes, bár az utas - jellemzően a chopperekre - nincs elkényeztetve kényelem és - kapaszkodó híján - biztonság terén sem. A hajtás kardántengellyel történik, mely hosszú élettartamú és minimális gondozást igényel. Az első egytárcsás fék jól adagolható, utas nélkül kimondottan jó, de a hátsó dobfék csak lassításra használható, ami egy hátsó fék esetében nem nagy probléma, mivel így a megcsúszás veszélye minimális.

A 79 LE-s motor maximális teljesítményét viszonylag magas, 9500-as percenkénti fordulaton adja le. Könnyedén mozgatja a Magnát és alulról is jól gyorsít, bár 66 Nm-es nyomatékát a szintén nem kimondottan alacsony, 7500-as fordulaton adja le. Nyugodt tempóban kellemes vele közlekedni annak ellenére, hogy futóműve néha bizonytalanságokra hajlamos. A sportos tempónak csak a menetszél szab határokat és az útburkolat minősége. Motorja szinte kívánja a magasabb fordulatot, így használva kellemes duruzsolással jelzi a vezetőnek, hogy elemében van.

A sporttúrából és chopperből gyúrt öszvér feltűnő jelenség. Garantált a bámészkodók sokasága, bárhol állunk meg vele. Korának technikai megoldásaihoz képest számos újítással is büszkélkedhetett a Honda Magna, de a mai világban is megállja a helyét. Hátrányai ellenére is kezes tud lenni, csak a rossz útminőség teszi próbára. Kedvező ára és exkluzivitása miatt a gyűjtők és az egyedi motorokat kedvelők járműve.

Műszaki adatok:

Motor: vízhűtéses, négyütemű, V4-es
Hengerűrtartalom: 748 cm³
Furat x löket: 70 mm x 48,6 mm
Szelepek: hengerenként 4 szelep
Teljesítmény: 79 LE (58,9 kW) 9500 1/min-nél
Nyomaték: 66 Nm 7500 1/min-nél
Váltó: 6 fokozatú
Hajtás: kardántengely
Gumiméret elöl: 100/90 - 19
Gumiméret hátul: 150/80 - 15
Első fék: egytárcsás tárcsafék
Hátsó fék: dobfék
Üzemanyagtartály: 13 liter
Száraz súly: 228 kg